Mielőtt bárki kérdezné, ne aggódjatok, ezt a blogot is folytatom tovább ;)
Íme a fejléc (tudom, most egyik blogomon sem tökéletes, de majd változtatok rajta ;))
És egy kis ízelítő:
Kiérve a pályára felmutattam a belépőmet és beléptem a pályára. Pár perc bolyongás után meg is pillantottam a bátyámat, ahogy nekem háttal állva magyaráz valamit az egyik pilótának. A háta mögé osontam és befogtam a szemeit. Meglepődöttségében hátra lépett egyet.- Szia hugi - mondta kissé türelmetlenül.
- Honnan tudtad,hogy én vagyok? - mondtam tettetett szomorúsággal a hangomban, miután elengedtem őt.
- Mindig ezt csinálod - nevetett. Igaza van. Kiskorunk óta,ahányszor háttal áll nekem, mindig befogom a szemét - Ismerlek.
- Te nyertél. Na gyere ide - húztam magamhoz.
- Sebastian, ő itt a hugom, Rosalie Huovinen. Rosie, Sebastian Vettel.
- Szia - köszönt,majd nagy meglepetésemre, megölelt. Váratlanul ért a gesztus,de persze rögtön viszonoztam. Hogy ennek az embernek milyen gyönyörű szemei vannak... Kissé el is vesztem bennük...
xoxo CandyCola*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése